Elhunyt Kovács Márk

Kovács Márk

1982.05.20. – 2012.05.23

 

Kovács Márk – a Budapest 18.kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógus, történész muzeológus munkatársa súlyos betegség következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt.

 

 

 

Alig néhány nappal korábban, 2012. május 15-én nyílt az általa rendezett Kerületi Olimpikonok címmű kiállítás, ugyanezen a napon jelent meg első önálló kiadványa, melyben Prokopp Sándor olimpiai bajnok életét dolgozta fel.

 

2007 tavaszán ismertük meg Kovács Márkot, aki szüleivel Pestszentimrén élt, s talán ezért is töltötte múzeumi gyakorlatát a gyűjteményben. Az Eötvös József Gimnáziumban végzett, az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem és új- és legújabbkori történeti muzeológia szakos hallgatója volt. A történészi és muzeológusi képesítés mellé középiskolai tanári végzettséget is szerzett.

Már a gyakorlat alatt megkérdeztük a szeretetre méltó, jó humorú fiatalembert, volna-e kedve nálunk dolgozni. A magas, sportos Márk fociedzőként is dolgozott, nem volt olyan gyermekcsoport, akivel ne tudta volna megértetni, elfogadtatni magát. 2008 őszén került hozzánk. Egy ideig közösen alkalmaztuk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal, ahol kiváló német és angol tudása is fontos szerepet kapott.

Az általános gyűjteményi feladatok (anyaggyűjtés, nyilvántartás, rendszerezés, kiállítási ügyelet) mellett a kezdetektől fontosnak érezte a kerületi sport múltjának felderítését. 2010-ben jelent meg az SZRTC történetét feldolgozó tanulmánya. Lelkesen készítette az interjúkat az egykori sportolókkal, 2012-ben januári konferenciánkon kerületünk díszpolgárát, Zsíros Tibort is megénekeltette. Ő volt a meghívógyűjtemény, a kerületi sajtó digitális archívumának felelőse, összekötőnk a MADOK-programban, melynek révén a Néprajzi Múzeummal rendszeresen nyerünk gyűjteménygyarapításra pénzt, szervezünk közös programokat, kiállításokat.

Munkáját nagyon szerette, és magas színvonalon művelte. 2010 őszén, az EU-s múzeumi pályázati program megkezdése előtt néhány héttel akkori múzeumpedagógus kollégánk vidékre költözött. Márk volt gyűjteményünkben az egyetlen, akinek tanári végzettsége lehetővé tette, hogy egyáltalán belekezdjünk a már nyertes pályázatba.

Becsülettel helyt állt. Számtalan múzeumi foglalkozást vezetett az elmúlt években, igazi csapatjátékos volt, aki gyermekkel felnőttel egyaránt megtalálta a hangot. Egy éve kezdte meg múzeumpedagógiai tanulmányait, számtalan terve volt…

Készült a következő kiadványra a kerületi sportról és az újabb kerületet bemutató TV-s "képeslap" szövege is összeállítva már. Nemrégiben örömmel újságolta, hogy a sok-sok múzeumpedagógiai foglalkozás megtartása után – hisz 2010 ősze óta ő hivatalos múzeumpedagógusunk – egyre több diák ismeri fel és üdvözli a kerületi utcákon.

 

Élt 30 évet.

Temetése a Pestszentlőrinci Temetőben 2012. június 6-án 12.15 órakor lesz.

(1183 Budapest, Nefelejcs utca 101)

Vasárnapi gondolatok

Európa több országában az elmúlt hétvégén választásokat tartottak, ahol eldöntötték a nemzetek, hogy milyen úton kívánnak a továbbiakban haladni.

Ezek a változások úgy érnek minket, hogy közben nyakig süllyedünk a mindent elsöprő "szabadságharcunkban".

 
 
 
 
Nem az a fő kérdés, hogy miképpen tudunk választ adni a jelen kihívásaira, hanem elveszünk abban, hogy miképpen állítsuk vissza a Parlament környékét az 1944 előtti állapotokra, és el kell vesznünk abban is, hogy miképpen lehet a felelőtlen kormányzás által okozott károkat kijavítani, telefon, sárga csekk, vagy bármiféle blőd sarccal.
 
Eközben elfelejtünk beszélgetni, elfelejtünk gondolkodni, és elfelejtünk szép lassan levegőt venni, elfelejtünk ÉLNI. Élni azokkal a lehetőségekkel, amik egy igazságos társadalom alapjai lehetnének , élni a társadalmi párbeszéd alkotó erejével.
 
 
 
 
Jelenleg a jövőnket éljük fel, mind anyagi, mind morális szempontból.
A Matolcsy-Nyerges, és a jó ég tudja kikhez köthető szabad rablás közepette, Orbán a lelkekben még megbújó reményt lopja el, az egyre következetlenebb hazugságaival. Torz az az ország, ahol az Orbántól való megmenekülésünket Gyurcsánytól várjuk.
 
Ezekben a nehéz időkben bolond, aki a nyers erőben látja az egyedüli megoldást. (láttunk már ilyet a világháborúk környékén) 
 
Lássuk be végre, hogy nem lehet a 19. század hamis logikájával, pusztán egy szűk hatalmi csoport diktátuma szerint alakítani Európa és Magyarország életét. Ki kell szélesíteni a demokratikus döntéshozatalt, hogy a benne élők magukénak érezhessék saját sorsukat, hogy ne a másik ember elveszejtésében lássanak egyedüli megoldást a saját gondjaikra.
 
 
 
Tegyünk kísérletet a társadalmi szintű szemléletváltásra, hozzunk létre aktív közösségeket, ahol az együttműködést megtanulva tudunk felelős döntéseket hozni. A Lehet Más a Politika ezekért a célokért kíván szövetséget kötni a társadalom minden tagjával.
 
 
 
 
 
 
 
Kedves Olvasó! Keressenek élő LMP tagot, vagy aktivistát a lakóhelyük szerint, és kérdezzék őket közös dolgainkról.
 
Mondják el Önök, miként szeretnének jól élni hazánkban és a nagyvilágban!
 
 
Fenntarthatóság, igazságosság, részvétel!