A szomszéd kerületben dolgozó Párbeszédes képviselőtársam írását ajánlom szíves figyelmetekbe.
30°C. Árnyékban! Valóban fő a város a saját levében … ám most nem erről szeretnék írni.
Ősszel önkormányzati választások lesznek. Nem csak kerületi képviselőket, kerületi polgármestereket hanem főpolgármestert is választunk. A dolgok érdekesen alakulnak. A fidesz a “járt utat járatlanért el hagyj” (vezessen az bárhova is) politikáját folytatva vélhetően újra Tarlós Istvánt indítja a tisztségért, míg az ellenzék döbbenetes felismeréssel ébredt rá arra, hogy csak akkor van esélye a győzelemre, ha egyetlen, mindenki által támogatott jelöltet állít a regnáló főpolgármester ellen. E személy kiválasztását egy hosszadalmas, kockázatos, ám üdítően demokratikus módszerrel, a hazai politikai gyakorlatban eleddig ismeretlen ELŐVÁLASZTÁSSAL közvetlenül az ellenzéki szavazókra bíztuk. Az új dolgoknak vannak gyermekbetegségei, a hitelesnek tekinthető résztvevők hajlamosak elveszíteni hitelességüket egy-egy “akkor jó ötletnek tűnt” típusú húzásért cserébe, és pár eleve hiteltelen alak – lásd: Bede “Vadhajtás” Zsolt [Megj: Linket ne várjatok! Keresse meg, akit érdekel!] – is bepróbálkozik nyilvánvalóan pusztán azzal a szándékkal, hogy zavart keltsen, megakassza a mindezek ellenére továbbra is sikeresnek bizonyuló eljárást, vagy csak az “5 perc hírnévért” … mindegy is. A kutya ugat, a karaván halad! Reményeim szerint a budapestiek számára legjobb és legkiforrottabb programmal rendelkező Karácsony Gergely sikerrel veszi ezt az akadályt is, ahogy ősszel legyőzi majd Tarlóst is!
Sokan sok mindent leírtak már erről, úgyhogy én ezt most engedelmetekkel ugyancsak kihagyom.
Van azonban egy dolog, amiről viszonylag kevés szó esik, és talán a választók jelentős része sincs vele tisztában. (Töredelmesen be kell vallanom, nekem is újra utána kellett olvasnom, hogy ne hibázzak.) Ez a dolog pedig a 2014 óta létező új fővárosi önkormányzati rendszer, illetve annak sajátosságai, melyek kihatnak úgy a közgyűlés összetételére, mint annak döntéshozatali folyamataira.
Hogy megértsük, miről is van szó, egy pár mondat erejéig elevenítsük fel, mi is történt 2014 nyarán! A fidesz országos fölénye Budapesten sosem képeződött le egyértelműen. A várost csak az ellenzék megosztottsága miatt tudta hatalma alá hajtani. Az ellenzék ennek a megosztottságnak a felszámolásán dolgozott, és ha a korábbi szabályok szerint közös listát és egyetlen főpolgármester-jelöltet állít, visszaszerezhette volna a Főváros irányítását. Ezt megakadályozandó olyan új választási szabályokat léptettek életbe, mely a fidesznek kedvező módon a közvetlenül választott polgármestereket hozta helyzetbe, és a listaállítás lehetőségét gyakorlatilag kivette a rendszerből. 2014. június 18. óta a Fővárosi Közgyűlés tagjait a közvetlenül választott Főpolgármester, a huszonhárom közvetlenül választott kerületi polgármester és kilenc, kompenzációs listáról bejutott, saját kerületében vereséget szenvedett polgármester-jelölt alkotja. Azaz még a kompenzációs listára is polgármesteri ajánlás birtokában lehetett fölkerülni, arra pedig gyakorlatilag esély nem volt, hogy egy adott kerületből a megválasztott polgármesteren és vereséget szenvedő vetélytársán túl bárki más is a Fővárosi Közgyűlés tagjává váljon. A megosztott ellenzéknek tehát innentől egy közös lista helyett huszonhárom kerületben kellett volna megállapodnia egy-egy közösen támogatott polgármester-jelölt személyében annak érdekében, hogy esélye legyen a többség megszerzésére a Fővárosban. Mindezt 3-4 hónap alatt kellett volna “lejátszani” … mint azt mindannyian tudjuk, ez nem jött össze. Őszintén szólva esély sem volt rá.
Ezzel a trükkel azonban nem elégedett meg a rezsim, mert a nyilvánvalóan aránytalan eredményt szülő módszer – a legkisebb lélekszámú kerület is ugyanúgy egy tagot delegál polgármesterén keresztül a közgyűlésbe, mint a legnépesebb – a sajátjainál is kiverte a biztosítékot (és persze az alkotmánybíróságon is elbukott volna), ezért bevezették a lakosságszám-arányos szavazatokat, azaz minden polgármester szavazata egy meghatározott szorzóval (IS) számítódik a döntéshozatalnál, és határozatot csak ú.n. “kettős többséggel”, azaz akkor lehet hozni, ha az adott javaslat nem csak a szavazatok többségét, hanem a polgármesterek lakosságszám-arányos szavazatainak többségét is elnyeri.
Van akinél van %-os arány, és van akinél nincs, de határozatot hozni csak az előbbiek %-ban mért többségi akaratával lehet!
Ugye világos? A második többség létrehozásában már nem egyenrangúak a képviselők, abban a kompenzációs listáról bejutott, egykori vesztes polgármester-jelölteknek már nincs szavuk! És ez így van azóta is: eszerint választunk ősszel, és eszerint is működik majd a Közgyűlés a választást követően is! NA! ERRŐL szeretnék pár szórt ejteni.
Miközben most az ellenzéki oldalon mindenki az előválasztás lázában ég (vagy legalább felenged kicsit), hatalmas a csend abban a kérdésben, hogyan is lesz ténylegesen vezethető a Főváros! Márpedig ahhoz az kell, hogy a kerületek többségében az ellenzéki polgármester-jelöltet válasszuk meg ősszel!
És itt nem feltétlenül számszerű többségről van szó, viszontmindenképpen népességarányos többségről.
Ha fenti képre nézünk, azt láthatjuk, hogy kerületünk 5,94%-ot ad ehhez hozzá, aminél csak a III., a XI., a XIII. és a XIV. kerület hoz többet, miközben az olyan tradicionálisan jobboldali többségű kerületek, mint pl . az I. (Budavár), V. (Belváros) vagy XXIII. (Soroksár) alig ezen értékek negyedével tudják építeni a kormánypárti tábort – már ha egyáltalán kormánypárti polgármesterük marad idén ősz után is.
Hatalmas tehát a tét! Szaniszló Sándor megválasztása kerületünk polgármesterévé nem csak közvetlen lakóhelyünkön jelent majd megújulást, hanem jelentős százalékos aránnyal erősíti majd a Főváros új vezetésében a demokratikus erők döntéshozatali képességét is.
Szaniszló Sándor és Karácsony Gergely közös sajtótájékoztatója a Lőrinci Piacon 2019. május 8.-án (fotó: Garai György)
Ha már így alakult – mert a fidesznek korábban így volt kedvezőbb -, éljünk majd a lehetőséggel, és legyünk pontosan tisztában azzal, hogy a főváros vezetésébe nem csak a főpolgármester közvetlen megválasztásán keresztül szólhatunk bele, hanem saját polgármesterünkről meghozott döntésünkkel is, azaz helyben hozott döntésünkkel nem csak helyi ügyről döntünk, azzal jelentősen befolyásolhatjuk szeretett fővárosunk sorsát! Fontos tehát közvetlen lakóhelyünk, kerületünk sorsa, de nem csak önmagunkért, hanem fővárosi társainkért is. Lássuk jól! Ebben a városban élünk, tanulunk, dolgozunk, szórakozunk és vásárolunk. Naponta lépjük át kerületünk határait, fontosabb útjainkat a Főváros kezeli, közösségi közlekedésünk működéséért és állapotáért a Főváros felel, nagyszerű intézményeink jelentős részét a Főváros tartja fent … és még lehetne sorolni.
Fontos tehát a kerület, mert fő a város: Budapest, a főváros!
