Mindenki szívesen élne egy olyan városban, ahol a lakáshoz jutás nem vágyálom vagy brutális anyagi teher, hanem városi szolgáltatás. Vagy egy olyanban, ahol a közösségi közlekedés egyre bővül, és a villamosok és közösségi alapú kerékpárok is egy integrált rendszer részei, de piaci alapon bárki beléphet a közlekedési rendszerbe. Bécs ilyen város, és ez a lakóin is érződik.
Bécset már tizedik alkalommal választották a világ legélhetőbb városának. A felmérést a New York-i Mercer cég végzi, 231 nagyvárost az ott dolgozó külföldiek szempontjából vizsgálja meg, tíz kategória 39 tényezőjét nézi, köztük a politikai és társadalmi környezetet, a közszolgáltatásokat, a lakhatást, az egészségügyet, a szabadidős és sportlehetőségeket, az oktatást és a kulturális életet. A hvg.hu most megnézhette, mit csinál másként Bécs, mint például Budapest.
Lakhatás: Bécs-Budapest, ég és föld
Elég sok mindenben más a két főváros – talán a legjelentősebb különbség a bérlakásprogramban van. Budapesten a lakhatás már évek óta rémálom, és egyre kilátástalanabb a helyzet. A fiatalok, életüket elkezdők, fővárosba költözők lassan nem is álmodnak lakásvásárlásról, és az albérletárak is elszálltak az utóbbi években. Egy pár fizetésének fele-harmada is rámehet a lakásbérletre, és ott van a bizonytalanság: a főbérlő felmondhatja az albérletet, vagy radikálisan emelhet a díjon. Bécsben ezek a gondok sokkal kevésbé vannak jelen, ami a város bérlakás-programjának köszönhető.
A program száz éves: 1918-ban nagy lakhatási válság sújtotta Bécset. A város balos helyhatósága akkor találta ki, hogy bérlakásokat épít, és ez a tradíció máig él. Jelenleg 220 ezer ilyen lakása van az önkormányzatnak, és további 220 ezret támogatnak, összesen kétezer épületben. Ezekben az önkormányzat szabja meg a bérleti díjat, ami most 5,8 euró négyzetméterenként. Ez más európai nagyvárosok átlagos bérleti díjához képest alacsonynak számít – ezért is lehet, hogy míg nálunk egy ember bérének 61 százalékát is elviheti a lakhatás költsége, Bécsben ez 43 százalék.
Az önkormányzati szociális lakások nagy tömböket képeznek, a hvg.hu tudósítója által is meglátogatott Goethehofban 800 lakás van, amiből 130-at tetőtér-beépítéssel nyertek. A helyhatóság a bevételekből és egyéb adóbevételekből tartja fenn a hálózatot. A Goethehofban és másutt is fejlesztések folynak: mélygarázs épül, tetőteret építenek be, liftet telepít, akadálymentesít az önkormányzat. Erre szükség is van, mert Bécsbe folyamatosan költöznek be, ezért nagy igény van a lakásokra.
Az ilyen nagyobb komplexumokhoz tartoznak intézmények is: a Goethehofban például óvoda van. A lakások mérete a 30-tól a 120 négyzetméteresig terjedhet, tehát aki mondjuk ki akar költözni a szüleitől vagy gyerekvárás előtt van, sokkal nyugodtabban tud tervezni. A hvg.hu-nak a fenntartó önkormányzati cég, a Wiener Wohnen egy 57 négyzetméteres kétszobás lakást mutatott meg, amelynek bruttó bérleti díja havi 470 euró (150 ezer forint). Az újonnan kialakított padlástéri lakásoknál egy egyszeri 3900 eurós finanszírozási hozzájárulást kell a lakónak kifizetni, de ezt részletekben is meg lehet tenni.
Fontos, hogy a város betartja a műemlékvédelmi előírásokat. A fejlesztések során arra is ügyelnek, hogy ne a zöldfelület kárára történjenek, igyekeznek beépített övezeteket, elhanyagolt ipari térségeket revitalizálni. Az ilyen lakókörnyezetben a bérlők óhatatlanul találkoznak, hiszen közös a játszótér, az óvoda. Megpróbálják programokkal is ösztönözni a lakókat az ismerkedésre: vannak közös kertészkedések például.
A szociális bérlakás elérésének vannak feltételei: az igényelhet, aki minimum két éve Bécsben él, és a jövedelmének egy bizonyos szint alatt kell maradnia. Viszont amikor megkap egy ilyen lakást, határozatlan idejű szerződést köt vele az önkormányzat, tehát akár élete végéig ott maradhat. Még egy fontos kikötés, hogy az ilyen lakást nem lehet kiadni, és ennek kell a fő bejelentett lakcímnek lennie.
Jogos kérdésnek tűnik, hogy az EU mit szól ahhoz, hogy a város leszorítja az árakat, azaz torzítja a szabadpiacot. A hvg.hu-nak nyilatkozó Markus Leitgeb, a Wiener Wohnen sajtószóvivője azt mondja, az EU elfogadta, hogy a szociálislakás-rendszer a bécsi hagyományok része, és nem emelt szót eddig a piactorzítás miatt.
Airbnb: Bécs nem buliváros, kevésbé kitett a jelenségnek
A budapesti albérletárak egekbe ugrásának oka az Airbnb elharapózása is. Ezért megnéztük, mit lép Bécs erre a jelenségre, mi a helyzet Airbnb-fronton – Klemens Himpele, a bécsi MA 23 (Munkaügyi, Gazdasági és Statisztikai Ügyosztály) vezetője válaszolt a hvg.hu kérdéseire.
2016 óta az Airbnb-lakások száma elkezdett gyorsan növekedni, majd lelassult ez a folyamat. Most 8-9000 lakást adnak ki rövid távra, ezekből 2000 van tartósan távol a lakáspiacról. Ez a többi európai nagyvároshoz képest alacsony szám. Egyébként 17 más platformon is kínálnak a tulajdonosok ilyen szolgáltatást az Airbnb mellett, mert egy növekedő nagyvárosban egyre több lakásra van szükség.
Már most is bevezettek ugyanakkor pár korlátozó lépést: a bécsi lakózónákban (leginkább a belvárosban) nem lehet kereskedelmi céllal lakást kiadni Airbnb-n vagy a többi 17 platformmal. Ha valaki elutazik, mondjuk két hónapra, és erre az időre kiadja a lakását valakinek, az megengedett, de hosszabb távra kivenni a lakásokat a lakóövezetből bérléssel már nem.
Bécs részéről felmerülhet különadó kivetése is, és adatszolgáltatási kötelezettség is van, havonta kell a lakóházaknak megmondaniuk, hogy náluk zajlik-e ilyen tevékenység. Hogy mit szólnak a tulajdonosok, akiket így korlátoz a város? A hvg.hu-nak nyilatkozó cég szerint egyelőre nem érzékelhető zúgolódás, panasz, aminek az is az oka, hogy nincs olyan sok érintett, másrészt pedig Bécs inkább kulturális központ, és nem buliváros, mint Barcelona, vagyis itt be kell tartani például zajvédelmi előírásokat.
Közösségi közlekedés: az a gond, hogy túl jó
A városok életminőségét a közösségi közlekedés is erősen befolyásolja. Bécsben hagyományosan erős a tömegközlekedés, a második világháború után kezdték építeni a metrót, és ez a hálózat most is bővül. 39 százalék a közösségi közlekedés aránya, ennyien használják átlagosan a városban naponta a lakosok közül, mondja el a hvg.hu-nak Stefan Eder, a MA 18 (Városfejlesztési és várostervezési ügyosztály) Mobilitási Stratégiák részleg képviselője.
Az éves bérlet évek óta 365 euróba, azaz 117 ezer forintba kerül (a heti bérlet most 17,40 euró, azaz 5760 forint (nálunk az arckép nélküli éves bérlet 189 ezer forint, a kedvezményes 103-114 ezer forint), ez népszerűvé teszi a közösségi közlekedést. A városban a nyugdíjasok, diákok, szociálisan rászorultak (ők leginkább havibérlet formájában) jogosultak kedvezményes utazásra. A kedvezményes bérletár nem fedezi a városi közlekedési cég önköltségét, de az állam hozzájárul a költségeikhez.
A város megpróbálja egységben kezelni a különböző eszközöket: jelenleg épp felújítanak egy megállót, ott nem áll meg a metró, így azt most azt a távolságot bubi-szerű közösségi biciklivel is meg lehet tenni. Sok járművön olyan a tájékoztató rendszer, hogy a következő állomás nevének kiírása mellett ezt is jelzi, hogy az ott lévő bicikli-dokkolóban hány szabad kerékpár van épp.
Persze nem ennyire rózsaszínű a kép, a bécsi közösségi közlekedés “a saját sikerének az áldozata”, fogalmaz Eder. A csúcsidőkben nagyon tömöttek a járművek, mert olyan sokan használják azokat, és késéseket és kényelmetlenséget okoz. Ezért hosszabbítják meg az U2-es és U5-ös metróvonalakat, hogy tehermentesítse például az U6-os vonalat.
Az autóforgalmat is igyekszik csökkenteni az önkormányzat, úgynevezett push és pull (jutalmazó és megtorló) technikákkal: a parkoló fizető övezeteket kiterjesztették a külső kerületek közül sokra, és megpróbálnak a kerékpárosok és gyalogosok részére több helyet adni, sok zöldövezetet létesíteni, és hogy itt is kerékpárutakat és gyalogos övezeteket hozzanak létre. 2019 januári adatok alapján a bécsi kerékpárút-hálózat hossza 1398 kilométer összesen (építészetileg elválasztott kerékpárutak, felfestéssel jelölt kerékpársáv, kerékpáros utca), amiből persze egyre több lesz.
Az alapvető városi szolgáltatások terén Bécs megmutatja, hogyan lehet egy várost a megfelelő politikai elképzelésekkel, de nem mindent agyonszabályozva, a piacnak is teret engedve, és nem utolsósorban a kellő autonómiával és forrásokkal vonzó nagyvárossá tenni.
Következő vonatkozó cikkünkben a bécsi CEU-ról és a migrációs hátterű orvosok integrálásáról írunk.
(A cikk elkészítésében a bécsi tanulmányúttal és a szakértők leszervezésével Bécs Város Külképviseleti Irodája, az Eurocomm-PR segített.)
