Elhunyt Kovács Márk

Kovács Márk

1982.05.20. – 2012.05.23

 

Kovács Márk – a Budapest 18.kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógus, történész muzeológus munkatársa súlyos betegség következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt.

 

 

 

Alig néhány nappal korábban, 2012. május 15-én nyílt az általa rendezett Kerületi Olimpikonok címmű kiállítás, ugyanezen a napon jelent meg első önálló kiadványa, melyben Prokopp Sándor olimpiai bajnok életét dolgozta fel.

 

2007 tavaszán ismertük meg Kovács Márkot, aki szüleivel Pestszentimrén élt, s talán ezért is töltötte múzeumi gyakorlatát a gyűjteményben. Az Eötvös József Gimnáziumban végzett, az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem és új- és legújabbkori történeti muzeológia szakos hallgatója volt. A történészi és muzeológusi képesítés mellé középiskolai tanári végzettséget is szerzett.

Már a gyakorlat alatt megkérdeztük a szeretetre méltó, jó humorú fiatalembert, volna-e kedve nálunk dolgozni. A magas, sportos Márk fociedzőként is dolgozott, nem volt olyan gyermekcsoport, akivel ne tudta volna megértetni, elfogadtatni magát. 2008 őszén került hozzánk. Egy ideig közösen alkalmaztuk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal, ahol kiváló német és angol tudása is fontos szerepet kapott.

Az általános gyűjteményi feladatok (anyaggyűjtés, nyilvántartás, rendszerezés, kiállítási ügyelet) mellett a kezdetektől fontosnak érezte a kerületi sport múltjának felderítését. 2010-ben jelent meg az SZRTC történetét feldolgozó tanulmánya. Lelkesen készítette az interjúkat az egykori sportolókkal, 2012-ben januári konferenciánkon kerületünk díszpolgárát, Zsíros Tibort is megénekeltette. Ő volt a meghívógyűjtemény, a kerületi sajtó digitális archívumának felelőse, összekötőnk a MADOK-programban, melynek révén a Néprajzi Múzeummal rendszeresen nyerünk gyűjteménygyarapításra pénzt, szervezünk közös programokat, kiállításokat.

Munkáját nagyon szerette, és magas színvonalon művelte. 2010 őszén, az EU-s múzeumi pályázati program megkezdése előtt néhány héttel akkori múzeumpedagógus kollégánk vidékre költözött. Márk volt gyűjteményünkben az egyetlen, akinek tanári végzettsége lehetővé tette, hogy egyáltalán belekezdjünk a már nyertes pályázatba.

Becsülettel helyt állt. Számtalan múzeumi foglalkozást vezetett az elmúlt években, igazi csapatjátékos volt, aki gyermekkel felnőttel egyaránt megtalálta a hangot. Egy éve kezdte meg múzeumpedagógiai tanulmányait, számtalan terve volt…

Készült a következő kiadványra a kerületi sportról és az újabb kerületet bemutató TV-s "képeslap" szövege is összeállítva már. Nemrégiben örömmel újságolta, hogy a sok-sok múzeumpedagógiai foglalkozás megtartása után – hisz 2010 ősze óta ő hivatalos múzeumpedagógusunk – egyre több diák ismeri fel és üdvözli a kerületi utcákon.

 

Élt 30 évet.

Temetése a Pestszentlőrinci Temetőben 2012. június 6-án 12.15 órakor lesz.

(1183 Budapest, Nefelejcs utca 101)

Megosztom

Vasárnapi gondolatok

Európa több országában az elmúlt hétvégén választásokat tartottak, ahol eldöntötték a nemzetek, hogy milyen úton kívánnak a továbbiakban haladni.

Ezek a változások úgy érnek minket, hogy közben nyakig süllyedünk a mindent elsöprő "szabadságharcunkban".

 
 
 
 
Nem az a fő kérdés, hogy miképpen tudunk választ adni a jelen kihívásaira, hanem elveszünk abban, hogy miképpen állítsuk vissza a Parlament környékét az 1944 előtti állapotokra, és el kell vesznünk abban is, hogy miképpen lehet a felelőtlen kormányzás által okozott károkat kijavítani, telefon, sárga csekk, vagy bármiféle blőd sarccal.
 
Eközben elfelejtünk beszélgetni, elfelejtünk gondolkodni, és elfelejtünk szép lassan levegőt venni, elfelejtünk ÉLNI. Élni azokkal a lehetőségekkel, amik egy igazságos társadalom alapjai lehetnének , élni a társadalmi párbeszéd alkotó erejével.
 
 
 
 
Jelenleg a jövőnket éljük fel, mind anyagi, mind morális szempontból.
A Matolcsy-Nyerges, és a jó ég tudja kikhez köthető szabad rablás közepette, Orbán a lelkekben még megbújó reményt lopja el, az egyre következetlenebb hazugságaival. Torz az az ország, ahol az Orbántól való megmenekülésünket Gyurcsánytól várjuk.
 
Ezekben a nehéz időkben bolond, aki a nyers erőben látja az egyedüli megoldást. (láttunk már ilyet a világháborúk környékén) 
 
Lássuk be végre, hogy nem lehet a 19. század hamis logikájával, pusztán egy szűk hatalmi csoport diktátuma szerint alakítani Európa és Magyarország életét. Ki kell szélesíteni a demokratikus döntéshozatalt, hogy a benne élők magukénak érezhessék saját sorsukat, hogy ne a másik ember elveszejtésében lássanak egyedüli megoldást a saját gondjaikra.
 
 
 
Tegyünk kísérletet a társadalmi szintű szemléletváltásra, hozzunk létre aktív közösségeket, ahol az együttműködést megtanulva tudunk felelős döntéseket hozni. A Lehet Más a Politika ezekért a célokért kíván szövetséget kötni a társadalom minden tagjával.
 
 
 
 
 
 
 
Kedves Olvasó! Keressenek élő LMP tagot, vagy aktivistát a lakóhelyük szerint, és kérdezzék őket közös dolgainkról.
 
Mondják el Önök, miként szeretnének jól élni hazánkban és a nagyvilágban!
 
 
Fenntarthatóság, igazságosság, részvétel!
Megosztom

101 éves korában elhunyt Nelly néni.

A múlt héten elhunyt Tekes Sándorné, Zsebők Kornélia, kerületünk 101 éves díszpolgára, Pestszentlőrinc nagyközséggel egyidős, nagyhatású helytörténésze, tanítója, sokunk Nelly néni -je.

Díszpolgári címét a pestszentlőrinci közoktatásban, közművelődésben és helytörténeti munkában folytatott sok évtizedes, kimagasló tevékenységéért kapta.
 
 
 
Januári konferenciánkon még megszólalt volna, de a hónap elején kórházba került. Mivel állapota javulni látszott, reménykedtünk felépülésében.
 
1920 óta élt Pestszentlőrincen. A kis házban, melyet még szülei építettek, mai is láthatóak a Fedák villa ajtó és ablakkeretei. 1931-ben szerzett tanítói oklevelet. 1931 óta tanított a kerület iskoláiban, először a református egyház hitoktatójaként a település fiú és leány polgári, iparostanonc, illetve 3 elemi iskolájában. 1937-től helyettes tanító az Állami-lakótelep elemi iskolájában, majd a Gulner utcai elemi iskolában tanító, 1939-től igazgató-helyettes volt. 1945-ben a lőrinci oktatás újjászervezője, tanfelügyelő és tankerületi főigazgató, később minisztériumi előadó, majd tanügyi titkár, 1946-tól osztálytanácsos, a szociáldemokrata párt tagja. Ezekben a viharos években sok helyi lakosnak nyújtott segítséget, ezt visszaemlékezőink is megerősítették a velük készült interjúkban.
1950-től 30 éven keresztül a mai Bókay Árpád Általános Iskolában tanított. Sok generáció emlékszik vissza tisztelettel és örömmel egykori tanítójára.
 
Pestszentlőrincen már a II. világháború előtt is részt vett a város közéletében: közismereti és analfabéták képzését szolgáló tanfolyamokat vezetett, a helyi Népművelési Bizottság előadója volt. Élete során jelentős feladatokat vállalt a Kossuth téri református egyházközségben is.
 
A Gulner utcai iskolában a környezet- és lakóhelyismerethez hiányzó tananyag pótlására kezdte meg a helytörténeti kutatást. Ekkor született első helytörténeti munkája, mely eljutott a kerület iskoláihoz. Több évtizedes kutatómunkája eredményeként számos helytörténeti témájú cikk, iskolai tanmenet, füzet, kiadvány jelent meg. A kerületi helytörténeti bizottság vezetőjeként 1950-85 között minden helytörténeti tevékenységben részt vett. Számos alkalommal nyűgözte le hallgatóságát kiváló előadásaival, melyekben megelevenedtek a múlt szereplői. Fáradhatatlanul kutatott, levelezett, még 2011 decemberében is segített helytörténeti kérdések megválaszolásában. Kerületünk helytörténeti gyűjteménye pótolhatatlan anyaggal, legnagyobbrészt 1950 előtti fotóanyaggal, képeslapokkal, iratokkal gyarapodott gyűjtőmunkája nyomán.
 
Települési elismerések:
Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre (1996.), Millenniumi Emlékérem (2001.), Pestszentlőrinc-Pestszentimre  Díszpolgára (2010.)
 
Temetésének időpontjáról is hírt adunk majd.
 
Forrás:PIHGY, Heilauf Zsuzsa
Megosztom

Felhívás

A Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény (1181 Kondor Béla sétány 10) valamint a Szemeretelepiek  Baráti Köre  (1183 Kassa u. 31) felhívással fordul kerületünk lakóihoz.

Tomory Lajos Pro Urbe díjjal kétszeresen kitüntetett pedagógus, aki 1946 1998   között tevékenykedett kerületükben, többek között  (1956-1972) mint a Bajcsy-Zsilinszky utcai általános iskola igazgatója, a Helytörténeti Gyűjtemény megteremtője,  Pestszentlőrinc Krónikájának egyik szerzője 1912 március 12-én született a felvidéki  Harmacon.

Ezen nevezetes centenáriumra készülve kéréssel fordulunk kerületünk lakóihoz, különösen azokhoz, akik 1956 1972 között a Bajcsy iskola tanulói voltak és emlékeznek rá, írják meg  emlékeiket, vagy akik régi fotóval  rendelkeznek, azokat bármelyik megadott címre juttassák el 2012. március 15-ig. A kapott visszaemlékezésekkel gazdagítani kívánjuk a Múzeumsarok kiállító teremben látható Tomory emlékszobát.

Természetes várjuk azoknak a visszaemlékezését is, akik kollégái, munkatársai voltak Tomory tanár úrnak.

Terveink szerint 2012. március végén  ünnepség keretében  kívánjuk tiszteletüket leróni  Tomory Lajos  (Lajos bácsi) emléke  előtt.
   

Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény    a      Szemeretelepiek Baráti  Köre

 

1181 – Budapest

Kondor Béla sétány 10. 

+36 (1) 295-0877

18keruleti.budapest@museum.hu

gyujtemeny@pihgy.hu

 

Szemeretelepiek  Baráti Köre

cím:            1183 Budapest Kassa u. 31,  

e-mail cím:   info@szemeretelep.hu

 

Megosztom

2012

Tavaly ilyenkor a beigli mellett, a médiatörvény feküdte meg a demokrácia iránt elkötelezettek gyomrát, de még sokan reménykedtünk abban, hogy a választott testületekben sikerül Magyarország, a Magyar Köztársaság sorsát alakítani.

A Köztársaság elveszett, ahogy egyre fogy a demokrácia iránti bizalom is. Ez a hiányérzet, ez a fájdalom úgy tűnik egységes fellépésre ösztönzi Magyarország demokratáit.


2011 nekem a remény éveként indult. A remény elpárologni látszik és helyébe, a sorsfordító összefogás lép, egy józan Magyarországért.

Felelősségteli hétköznapjainkhoz bizalmat, szeretetet, és a sorsfordító erőfeszítéseinkhez forradalmi hevületet kívánok a 2012-es esztendőben.

 
Megosztom

Áprily Lajos: Karácsony-est

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angyal zenéje, gyertyafény – 
kincses kezem hogy lett szegény? 

Nem adhattam ma semmi mást, 

csak jó, meleg simogatást.

 

Mi győzött érdességemen? 

Mitől csókolhat úgy kezem?

 

Simogatást mitől tanult? 

Erembe Krisztus vére hullt?

 

Szemembe Krisztus-könny szökött? – 

kinyúló kézzel kérdezem.

 

Áldott vagy a kezek között, 

karácsonyi koldus-kezem.

Megosztom

Chaplin, A Diktátor

Aktuálisabb mint valaha, pedig 71 évvel ezelőtt került bemutatásra ez a metsző szatíra. 

 

„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.

Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.


Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.


A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.


Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség!


Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!


Hallasz engem, Hannah? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hannah! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk, jobb és barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Az ember lelke szárnyakat kap, és végre repülni tanul. A szivárvány felé szárnyal, a remény, a jövő felé, a dicsőséges jövő felé, amely a Tiéd lesz, az enyém és valamennyiünké! Emeld fel az arcod, Hannah! Emeld fel az arcod!”

Megosztom

Cenzúrázta Petőfit a kormány

A Nemzeti Múzeumnál tartott állami ünnepségen – ahol Orbán Viktor miniszterelnök is felszólalt – az elszavalt versek közül Petőfi egyik költeményét erősen megcsonkított változatban hallhatta a közönség. Kimaradt a szabad sajtóról és a tehetetlen országgyűlésről szóló rész is. “Cenzúrázta Petőfit a kormány” bővebben

Megosztom

2011

Kedves Eftársak!

 
Örülök, hogy Veletek közösen írhattam 2010-ben a történelem lapjait. Hihetetlen teljesítményünkkel, komoly felelősséget vállaltunk magunkra. 
2011 a remény éve, a szép, új világ víziójával a szívünkben. Ha a mi politikai formációnk nem tudja kifejezésre juttatni a demokrácia radikális megerősödését, akkor évtizedekig magyarisztán jut osztályrészünké.
 
Gyarapodjunk szívben, lélekben, szeretetben, bizalomban, egy társadalmilag igazságos Magyarországért dolgozva.
 
Tudjátok, mennyire szeretem az angol nyelvet, mégis egy ABBA dalszöveg részlettel kívánok Nektek boldog 2011-es évet és előtte jó bulizást, koccintást, forradalmat, szerelmet!
 
"Sometimes I see
How the brave new world arrives
And I see how it thrives
In the ashes of our lives
Oh yes, man is a fool
And he thinks he’ll be okay
Dragging on, feet of clay
Never knowing he’s astray
Keeps on going anyway…"
 
 
Megosztom